Mentsük meg a videójátékokat! Egyszerű kijelentés sok tartalommal. Mitől kell őket megmenteni? Kérdezhetjük, hogy egyáltalán kit érdekelnek a videojátékok, hiszen ez csak egy hobbi, nincs igazi hatással az életünkre? A téma ennél mélyebb. Megpróbálom összefoglalni, hogy pontosan mit jelent ez a Európai polgári kezdeményezés és miért fontos aláírni még most is, hogy elérte a célként kitűzött egymillió aláíráson túl a biztosításként várt 1.4 milliót.
Talán nem meglepő, hogy emberek meg akarják tartani, amit megvettek és az se, hogy az emberiség időt és energiát nem spórolva próbálja feljegyezni a történelmét és kutatja a régmúlt időket is. Ugyan a videojáték, mint olyan még nincs 100 éves se, már most rengeteg játék veszett oda, ha pedig a jelen kort nézzük, rengeteg játék annak ellenére, hogy most még játszható, láthatóan egyszerűen csak el fog tűnni egy ponton. Mindezek szempontjából teljesen mindegy, hogy csak 1 ember rajong érte vagy 1 milliárd, közkedvelt vagy botrányosan rossz: minden megérdemli, hogy valamilyen módon fenn maradjon.
Nem is beszélve arról, hogy megvásárolt termék elvétele a vásárlótól sérti a fogyasztók és a magán tulajdon jogát.
Történelmi áttekintés
Az első videojáték a „Katódsugárcső szórakoztató eszköz” egy egyszerű áramkör volt, ami képernyőre egy pontot rajzolt és a képernyőre ragasztott mintákat kellett elérni, egy potméter tekergetésével. Egy sor kód nem volt játékba, mindent az elektronika csinált. Ez a játék mai napig létezik, hiszen a tervrajza szabadon elérhető. Csak be kell menni egy elektronikai boltba, megvenni az alkatrészeket és megépíthetjük.
Thomas Tolivan Goldsmith Jr., Public domain, via Wikimedia Commons
Ez után szépen lassan jelentek meg újabb játékok, mint a Pong, aminél kiderült, hogy pénz van a digitális szórakoztatásban. Egy gépet leraktak egy szórakozó helyen, egy nap múlva kaptak hívást, hogy a gép nem működik: tele volt érmével a pénz tároló, ennyi volt a „hiba”. A Pong azért ismert még ma is, mert könnyű leutánozni. Elektronikával is, de kóddal is. Egy játék, ami sose fog eltűnni emiatt.
Az otthoni számítógépek és játéktermek terjedésével és később a konzolok megjelenésével elképesztő mennyiségű videojáték készült. Egy-két személyes fejlesztői csapatok voltak a jellemzőek, hiszen ennyi is elég volt ezeknek a játékoknak az elkészítéséhez. Nem sok játék él túl ezek közül forráskód szinten. De a futtatható állományokból rengeteg mai napig elérhető emuláció segítségével, akár böngészőben is játszhatóak. Az emulációra még röviden visszatérek.
Ahogy nőtt a piac egyre fontosabb volt a fejlesztők jogainak védelme, a kalóz változatok visszaszorítása. Ami (a morálisan szürke) szerencsére sose sikerült, emiatt rengeteg játék meg lett mentve az eltűnéstől. Nem fogok teljes történelmi képet festeni innentől mert amíg nem volt internet csak a csapatok nőttek a kalózkodás ugyan úgy folyt. A lényeg, hogy mindig a rajongók érezték feladatuknak megtartani játékokat, amikbe néha hónapokat beleöltek, hogy szórakozzanak velük. Amikor valaki lemásolt egy játékot egy barátjának azért tette, mert azt akarta ő is részesüljön az örömben. De a cégek néha sima kölcsön adást is rossz szemmel nézték, nem hogy a másolatok készítését. A mai teljesen digitális világ pedig minden eszközt meg ad a gyártóknak, hogy örökre eltüntessenek egy játékot, ha akarják. Vége az igen hosszú korszaknak, ahol minden játék meg volt 1-1 adathordozón teljes egészében. Az internet, DLC-k és egyéb szokások véget vetettek a kalózkodás könnyedségének és a vásárlás könnyűvé válásával ki is kopott az inger arra, hogy emberek letöltögessenek illegális másolatokat. Ami jó is meg rossz is.
A kalózkodás elleni harc mai napig folyik ennek ellenére, amihez minden kiadónak és fejlesztőnek minden joga megvan és ezt sose fogom vitatni. A kérdés ott válik homályossá, amikor teljesen ellehetetlenítenek egy játékot ezzel. Nintendo egy kiváló példa erre. Foggal körömmel küzdenek az emuláció ellen olyan játékok esetében is, amiket ők már nem adnak el, és nem is akarnak. Nincs piacon és máshogy nem lehet hozzá férni, pedig van rá igény.
A hab a tortán, hogy amikor esetleg mégis újra kiadják ezeket a játékokat pontosan azokat az emulátorokat használják, amiket rajongók saját idejük és pénzük belefektetésével építettek a közösség érdekében és ingyen nyílt forrás kóddal terjesztenek. Mivel a rajongók ennyit akarnak: maradjon meg a játék, ami örömet okozott nekik, hogy mások is részesüljenek benne. Ezért léteznek fórumok 30 éves játékoknak mai napig. Minden játék megérdemli, hogy fennmaradjon, ha más nem egy halom kódként.
Frusztráció doboz Volt pofája a Nintendonak kiadni a Super Mario 3D All-Starst „ünnepelve” 25 év Mario-t. Több szinten problémás volt ez a csomag és rámutat, hogy mit gondolnak a vásárlókról a cégnél. Egyrészt mind a három játék emuláció rajta. Nem vették a fáradtságot, hogy portolják őket, minimális változásokat eszközöltek. Mindegyik könnyen, ingyen elérhető ugyan ebben (sőt jobb) minőségben PC-n, ugyan így emulátorral. De ha ez nem elég limitált példányszámban gyártották, mert a FOMO nagy pénz. Egészen röhejes azt mondani, hogy egy digitálisan, szabadon másolható dolog „limitált” és „nem tudunk többet eladni belőle”.
Hogyan indult a Stop Killing Games mozgalom?
Ross Scott majdnem húsz éve szerepel YouTube-on. Talán legjobban a Freeman’s Mind sorozatból ismerheti bárki. De egy ponton majd tíz évvel ezelőtt indított egy „Dead Game News” nevű video sorozatot, amiben hírt adott játékokról, amik csak úgy eltűntek, mert a kiadók / fejlesztők már nem akarták tovább életben tartani azokat. Ugyan nem volt túl sok lendület a videókban egy ponton úgy döntött, hogy jogi útra viszi dolgot és ebből nőtt ki végül az Európai polgári kezdeményezés mellett más országokban is aláírás gyűjtés. Ő csak a legnagyobb reklámozója, hiszen nem EU állampolgár, nem vehet részt benne máshogy, de ő az aki évtizede kongatja a vészharangot.
Európai polgári kezdeményezések célja, hogy ha egy téma elég hátszelet kap átlagos EU polgároktól, akkor az az Európai Parlament elé kerül, amit kötelező tárgyalniuk. Ehhez 1 millió aláírás kell minimum. De mivel az aláírások valódisága is ellenőrzésre kerül, másfél millió sokkal jobb.
Mit akar elérni a kezdeményezés?
Egyszerűen annyit, hogy bármely játék valahogyan életben tartható legyen még akkor is, ha a kiadó / fejlesztő már nem akarja terjeszteni, szolgáltatásként fenntartani. Nem kötelezné a cégeket, hogy végtelenségig szolgáltatást nyújtsanak. Amire szükség van, hogy a fejlesztés kezdetétől be legyen építve terv arra, mi van ha vége szolgáltatásnak. Ez nem jelent sokkal nagyobb terhelést a fejlesztőknek és rengeteg élő példa van túlélő játékokra, ami nem a kiadókon múlott.
Negatív és pozitív példák
Először is a játék, ami az egészet elindította: The Crew. Ez egy online játék, ahol egy megosztott térképen játszanak emberek, bejárják egész Egyesült Államokat, versenyeznek, szocializálódnak. Elég nagy rajongó tábort szedett össze magának. Ami érdekessé teszi az, hogy Ubisoft meg akarta szüntetni a szervereket, ezzel játszhatatlanná téve a játékot. A csavar az, hogy a játék kódjában találtak egy teljes egyjátékos módot, amivel a játék internet nélkül is teljes egészében játszható maradhatna. Csak a mások elleni verseny esik ki a képből. A kezdeményezés ennél többet nem is várna el. Tehát az Ubisoftnak minden eszköze meglenne, hogy a játék életben maradjon anélkül, hogy ő nekik foglalkozni kéne vele. Mégis inkább megszüntetnék.
Másik pozitívabb példa a World of Warcraft. Ezt a játékot nem kell bemutatni. Ez azért egy kiváló példa, mert ez egy olyan mű, ami folyamatosan változik. Az 20 év alatt, amíg létezett, folyamatosan átalakult a térkép, az elérhető tartalom, így a játék egyes részei egyszerűen csak eltűntek. Aki most kezd bele, az nem ugyan azt éli át, mint aki akár 5 éve kezdte el játszani. Sok rajongónak hiányzott az első évek élményei így aztán építettek saját szervereket és „illegálisan” futtatták a játék régi verzióit, amivel több tízezer ember játszott az évek során. A játékot kiadó és fejlesztő Activision-Blizzard harcolt ez ellen, sőt egyszer színpadon mondták, hogy senkinek se kell ez… aztán egy évre rá megtörtek és kiadták a WoW Classic-ot, amibe százezrek szálltak be valódi pénzzel, hogy újra játszhassanak. Egy rég halottnak hitt élményt először rajongók, majd a cég maga élesztett újra. Ez az egyik legjobb eset.
Rengeteg más túlélő játék van, amit a játékosok tartanak életben. Saját szerverekkel, néha hivatalos segítséggel. És ezek csak a többjátékos játék példák, ahol komoly háttér munka kell és igazán odaadó közösség, hogy akár töredékesen is fennmaradjon egy élmény. De ez jól mutatja, hogy vásárlók ragaszkodnak a tulajdonukhoz.
Egyjátékos játékoknál, amikor már el se akarja adni a kiadó, egyszerűen nincs mentség arra, hogy eltűnjön örökre. Eleve mélyen zavaró, hogy folyton online kell lenni egy egyjátékos játékhoz. A kiadóknak a szerverek lekapcsolásakor csak ki kéne adni egy patch-et, ami engedi a játékot futni online követelmény nélkül. Ha ők nem csinálják meg crackerek meg fogják. De nem lenne jobb hivatalosan?
Szintén tiltani kéne a játék régi verzióinak eltüntetését, amikor kiadnak egy új verziót. Ahogy a GTA régi verzióit leszedték a boltok kínálatból, a sokkal rosszabban működő és elsietett „Definitive” kiadást piacra dobták. Blizzard is elérhetetlenné tette a Warcraft 3-at, cserébe kaptunk egy mindenben rosszabb kiadást, kicsit élesebb grafikával. Ha a régi verzióért adtak emberek pénzt, nincs joguk elvenni azt. A probléma, hogy mégis van joguk: jogilag körbe van írva kisbetűs szövegekkel, hogy bármikor elvehető a hozzáférés. De ha a „Vásárlás” szó szerepel a boltban, nem „Kölcsönözni” akarom. Ne nézzük egymást hülyének.
Bedobhatnám a „Ha a vásárlás, nem tulajdonlás, akkor a kalózkodás nem lopás” szöveget ide, de a kalózkodás sose volt lopás. A lopás azt jelentené, hogy enyém az egyetlen verzió és soha senki nem férhet hozzá. Ironikusan pontosan ezt akarják elérni a kiadók. Övék az egyetlen verzió és bármikor elvehetik. Addig legyen elérhető egy játék, amíg ők akarják. Sőt a felhasználási feltételekben az is szerepel, hogy el kell pusztítani minden másolatot, amikor vége a használati jognak (8. pont). Megvetted lemezen? Jobb ha szétkaristolod az alját, amikor a cég azt akarja, nehogy valaki élvezhesse utánad.
**A jövő **😐
Sajnos annak ellenére, hogy az indítvány elérte a 1.4 millió aláírást és még EU politikusok is mellé álltak, a jövő nem néz ki jónak. Nem szívesen kongatom a vészharangot és zárom ezt az írást negatívan, de én így látom. Ugyan ez a kezdeményezés elérhet sikereket és tényleg megmenthet sok játékot, a technológia a következő irányokba mehet:
-
Minden játék digitális lesz. Ez azt jelenti, hogy fizikai médiaként már nem lesznek elérhetőek. Ez megakadályozza, hogy a vásárlók kezében legyen a játék egésze a történelmileg fontos „első kiadásban”. Eddig is volt példa rengeteg digitális játékra, de most már a legnagyobb címek is néha lemez nélkül jelennek meg, nem is beszélve arról, hogy egyre kevesebb konzolon van lemez meghajtó… ne is beszéljünk a PC-kről. Sok házra már helyet se gyártanak bármilyen meghajtónak. Ugyan a digitális fájlok másolhatóak, ez ad lehetőségek a játékok megmentésére. De nem fogunk itt leragadni.
-
Fájlok streamelése egy technika, ami a digitális játékokat is másolhatatlanná teszi. A játékok növekvő mérete miatt egyre nagyobb teher letölteni őket így logikus következő lépés, hogy egy folyamatosan online játék, mindig letöltse azokat a dolgokat, amikre éppen szüksége van és törölje, amire nincs. Így a játék kis lábnyomot hagy a játékos eszközén és folyamatos élményt nyújt. Így mindig a játék egy töredéke van a gépen és még ha mindet össze is gyűjtjük, ahogy játszunk ez igazán nehéz feladat lehet, nem is beszélve, hogy a logika ahogy a játék használja a meglévő fájlokat igen jól elfedheti, hogy miként működik az egész. Ha egy cég el akarja lehetetleníteni a játék másolását, ez egy kiváló mód rá.
-
Teljes játék streamelése videóként. A kezünkben lévő kontroller jeleit elküldjük egy szervernek, az vissza küldi a játék reakcióját video formában. Ebben az esetben a játéknak semelyik része nincs a birtokunkban, csak a pillanatnyi élmény, hogy játsszuk. Az egyetlen biztonsági mentés, amire lehetőségünk van, ha felvesszük a játékmenetet. De a kód a kiadónál / szolgáltatónál van. Senki más nem fér hozzá. Ebben az esetben tényleg akkor tűntetik el / változtatják meg örökre a címet, amikor csak akarják. Mind az Xbox és Playstation lehetőséget ad így játszani már most, meglepően jó minőségben. Ez már nem is a jövő. De a játékok általában még megjelennek digitálisan és lemezen is. De kiadók szempontjából az kizárólag streaming megoldás a legkedvezőbb, ez adja a legnagyobb kontrollt a kezükbe.
Szóval amíg teljes mellszélességgel kiállok a amellett, hogy cégeknek kötelező legyen a lehetőségeiknek megfelelően megmenteni játékokat (könyveket, filmeket, szoftvereket, bármilyen szellemi terméket) a pusztulástól, sajnos a technológia fejlődése olyan irányba halad (sokszor teljesen érthető és következetes könnyedséget adva a felhasználók kezébe), hogy ez sajnos betarthatatlan lesz. És rengeteg dologról lehetne még írni. Amazon megváltoztatja e-könyvek borítóját vásárlás után. Vagy akár a tartalmát. Fura lenne, ha a könyv kiadója vissza hívna egy papír könyvet, hogy küldjön egyet új borítóval / tartalommal. Digitálisan ez könnyen megtörténik. Vagy akár említhetném a BMW húzását. Fizikailag be van építve a fűtés a kocsiba: de elő kell fizetni rá… megvetted a járművet, de nem a tied minden a járműben… a javíthatóságról nem is beszélve.
A fő probléma, hogy amit „megveszel” az nem a „tulajdonod” többé. És a technológia organikusan, de direkt is ebbe az irányba löki a világot. És ez rossz. De ez a jövőnk. Jó hogy valamit tehetünk ellene.
Legalább meg kell próbálni.
