Fable 3 (vélemény)

Annak ellenére, hogy mindig is vágytam rá, hogy játsszak a Fable sorozattal, valahogy soha nem jutottam oda, hogy elmélyüljek bennük. Most, hogy közeledik az új, ezúttal új studio által készített verzió úgy voltam vele, legalább egy részt megnézek magamnak. Sajnos pont olyan, amilyet az örök hazudozó Molyneux-tól vártam. A Fable 3 egy felszínes, de valamennyire azért szerethető kaland.

Még mindig nem ültettem fát, hogy az kinőjön

Mai napig tisztán emlékszem az ígéretre, hogy a Fable egy olyan RPG lesz, amiben leélhetsz egy életet, ha elültetsz egy fát az kinő, meg hasonló dolgok. Akkori cikkekből tudom, hogy sose valósult meg semmi abból, amint Peter Molyneux ígérgetett, de azt is tudtam, hogy ettől függetlenül kisebb, hangulatos, jó játékok lettek a Fable-ök nagy rajongótáborral. Nem az egyel kezdtem, mert inkább az érdekelt hol áll a sorozat. A kettőt meg régebben próbáltam, de mindig összeomlott, ráadásul a felhőben a Microsoft saját gépein, ami külön röhej. Így jött a három. Ez végre rendesen futott.

Ugyan minden házat megvehetsz és kiadhatsz, de nincs igazi hatással a játékmenetre.

Lehetsz jó, lehetsz gonosz, bár a legtöbb döntésnek körülbelül nulla következménye van, főleg a játék legfőbb részében, ahol szabadon kalandozhatsz. Fura módon a történet először szabadjára enged, azután pedig beszűkül. Így megy:

• Menekülő hercegként megszervezed a puccsot a bátyád a király ellen. Ez a játék java, itt mozogsz szabadon a világban, csinálsz mellék küldetéseket, felfedezel és ígéreteket teszel azoknak, akik melléd állnak.

• Miután sikeres volt a puccs, egy sor döntést hozol a királysággal kapcsolatban, eldöntöd, hogy betartod e az ígéreteidet, ami tényleg megváltoztatja a világot, de ez egy nagyon rövid egymásra halmozott jelenet sorozat, minimális valódi játékmenettel. Minden döntés után van egy kis szabadságod egy-egy fő kalanddal. De ezt a részt nagyon gyorsan le lehet tudni.

• A végjáték után megint szabadon felfedezhetsz, élhetsz a világban. De minek?

Maga játékmenet se túl mély egyik aspektusában sem. A harc abból áll, hogy lövöldözöl, varázsolsz vagy a kardoddal csapkodsz abba az irányba, amerre húzod a jobb kart. Egyik támadási forma sincs limitálva, nincs varázserő, nincs lőszer és nincs stamina. Az, hogy milyen erős vagy attól függ milyen erős fegyvered van. A ruha egyáltalán nem számít. Meghalni se lehet, azonnal feléledsz, amint kiütnek, csak egy kis tapasztalati pont hátrányba kerülsz. Tapasztalati pont ahhoz kell, hogy a támadásaidat erősíts, illetve ezzel nyithatsz meg kommunikációs módokat meg képességeket, mint boltok megvásárlása meg házak kiadása. De ezeket olyan olcsón adja a játék, hogy egy-két harc után megnyithatod. Az egész játékban nincs valódi kihívás.

Ugyanilyen felszínes a világ maga is. Mivel a nagy ígéretek egyike, hogy ez egy életszimulátor így flörtölhetsz, gyereket csinálhatsz vagy örökbe fogadhatsz és együtt élhetsz a családoddal egy házban, amit vettél. Mindez úgy néz ki, hogy a kiszemelteddel csinálsz 3 interakciót, egy küldetést, hogy barátok legyetek. Ugyan ez az ütem, hogy szerelmek legyetek. Megkéred a kezét (amihez venned kell egy olcsó gyűrűt) és ha óvszer használata nélkül feküdsz vele az ágyba a következő pillanatban már ott a baba. Ez körülbelül 10 perc játékmenet. Biztos lehet velük csinálni valamit, de nem éreztem túl nagy késztetést rá.

Egy a teljesen súlytalan döntések közül. Mindenképpen hátra hagyjuk és túl is éli. Bocsi a spoilerért, de ez egy egészen röhejes pillanat.

Ugyan ilyen felszínes a gazdaság is. Gyakorlatilag felvásárolhatsz minden házat és boltot, amiknél beállíthatod, hogy milyenek legyenek az árak. Ha drágán adsz mindent nem kedvel a nép. Ami nincs semmilyen hatással a játékmenetre. Cserébe ömlik a pénz, amiből még több házat és boltot vehetsz, amiből még több pénz jön.

Talán az egyik legjobb dolog, amit tényleg értékelek, hogy mind a saját vagyonod, mind a királyság vagyona egy teremben aranyhegyként van reprezentálva, aminek mérete egy-egy apró zsáktól egy hatalmas dombig változik attól függően mennyi aranyat harácsoltál össze. Ellenben az, hogy átöltözni és fegyvert cserélni is egy külön szobában kell egy menü helyett ugyan szintén jól néz ki, de hosszú távon macerás.

Talán az egyik legjobb része a játéknak, hogy minden így a vagyonunk is vizuálisan is látszik. Ez ritka

A pénz egyébként a király korszak fontos része. Ott egy kataklizmára kell készülni, ahol minden arany egy ember életet jelent a végén. Majdnem 7 milliót kell összegyűjteni így. A játék egy sor döntés elé állít, hogy jobbá tedd az emberek életét, betartsd az ígéreteidet, ami sokba kerül vagy sok pénz lehetőségétől esel el. „Gonoszként” olyan döntéseket hozhatsz, amitől kevésbé kedvelnek, de van pénz a túlélésükre. Persze a saját vagyonodat is bedobhatod a közösbe vagy elfogadhatsz kenőpénzeket is, akár elrakhatod a királyság pénzét saját zsebbe. De minek? Semmi jelentősége sincs. Egyszer szórakoztató végig nézni mi van, ha jó vagy, mi van ha gonosz vagy. Mert ez egyébként legalább érdekes. De az egyetlen valódi módja annak, hogy jó vezető legyél az, ha tényleg felvásárolsz minden boltot és házat, maximálisra emelsz minden árat (ami nem csökkenti a vásárlási kedvet) és az így bejött pénzzel finanszírozod a jó döntéseid monetáris árát. Gonoszként, minden rosszabb lesz a királyságban, de mindenki túl is éli a végső küzdelmet. Kiváló üzenet.

Bármennyire is felszínes a játék: a körítés, a tipikus brit indusztrialista humoros fantasy világ a pratchetti irányból, nagyon is sokat emel a hangulaton. Minden vicces, de közben komoly is. Szórakoztató minden perce, ami miatt élmény volt végigmenni a bugyuta történeten. Ha csak kicsit is ilyen lesz az új Fable, csak emiatt már boldog leszek. Pont megy a dráma, hogy a következő rész rövid lesz: 20 óra történetre. Én ennek örülök. Ez a rész is ilyen volt. Ez azt is jelenti, ha a döntések tényleg fontosak benne, akkor újra játszható az egész gyorsan, hogy lássuk mi van, ha máshogy döntünk. Ez a cikk tárgyát képző részre is mélyen igaz: újrajátszható és talán emiatt is van sok rajongója. Vicces, hogy ez a kis pozitívum elég, hogy ne utáljam az egészet. Pláne 16 év késéssel.

Peter Molynoux mindig hazudott, mindig túl nagyokat mondott és ennyi év távlatából kipróbálni az egyik fő művét, talán enyhít azon, hogy a Fable 3 mekkora csalódás lehetett volna, ha hiszek neki. Most már nem zavar annyira, már nincs tétje a dolognak. Örülök, hogy nem az övé a folytatás, mert úgy tűnik az új fejlesztők pont annyit mondanak, amennyi benne is lesz a játékban. Ami máris jobbá teszi a szememben azt. Ez meg olcsó, megér egy próbát. De nem váltja meg a világot.

Értékelés: nem annyira ajánlom

Cím: Fable 3 Platform: Xbox 360 (és fut minden Xbox platformon) Fejlesztő: Lionhead Studios Kiadó: Microsoft Game Studios Megjelenés: 2010 Ár: Benne van GamePass-ban, megveheted digitálisan, de ha van lemez lejátszó az Xbox-odon, akkor 1-2 ezer forintért megtalálod nagy mennyiségben. Őszintén 1-2 ezer forintért ez egy jó játék. Ha megjelenéskor vettem volna meg nagyon csalódott lettem volna.