Ismét belevágtam ebbe a narratíva játékba. Nem vagyok egy nagy Quantic Dream rajongó, csak ezzel és a Farenheit (Indigo Prophecy) játékaikkal játszottam és amiket hallottam a cégről, nem is volt nagy kedvem játszani a többivel. Egy biztos: értenek az atmoszféra építéshez és a Detroit egy különleges játék. Ez nem egy vélemény a játékról, hanem egy** spoiler-es gondolatmenet** arról, hogy hol tartunk a világban a játékhoz képest.
Valahol ironikus ezzel játszani most, amikor a benne feldolgozott problémák kezdenek valósággá válni. A játék akkor készült, mikor a számítógépek éppen közeledtek ahhoz, hogy hallgatható (de gagyi) zenéket tudtak generálni. Most: minden tele van sloppal.
Ezt már elértük
Másik irónia, hogy androidokat irányítunk az öntudatra ébredés rögös útján, de mindezt egy videojátékban tesszük, ahol mindent egy számítógép irányít. Ugyan a játék mai szemmel is gyönyörű, nem tudtam elszakadni a gondolattól, hogy pontosan játék mivolta miatt nincs különbség a emberek és androidok között… de lehet pont ez a lényege.
Én a valóságban a skála „fuck ai” oldalán állok. Míg a tech bro DNS-em üvöltve rajong a technológiáért és végtelenül érdekesnek tartom mind számítástudomány, mind filozófia szintjén, hogy nyers statisztikai matek és térgeometria képes utánozni az emberi beszédet értelmesen, addig mélységesen károsnak tartom, hogy ha úgy dönt az emberiség, hogy nem használja tovább az agyát és átadja ezt (és minden más) munkát a gépeknek.
A gyarló emberek
Ez a játék pontosan erről szól. Minden baj abból származik, hogy emberek céltalannak érzik az életüket. Todd és Hank a legjobb példái ennek, de Carl fia részben ettől szenved, hiszen az apja szemében ő egy drogos zabigyerek, míg az android Marcus-t fiának tekinti. Már most előfordul, hogy emberek közelibbnek éreznek magukhoz egy LLM-et, mint családtagokat. Ami elkeserítő és pontosan ilyen konfliktusokhoz fog vezetni. Nem akarok az androidokról írni, mert a fő kérdés ez, hogy az emberek hogyan élik meg a tecnológiai változást. A játék üzenete kő egyszerű: az emberek gyarlók. Mély. Mégis van értelme bemutatni a három fő karaktert, akik a három androidot útra indítják, hogy lássuk a játék írói felszínesen és néha véletlen nagyon is a valóságot előrelátó szerepet adtak neki.
Todd
Katasztrófa előtti pillanat
Toddot nem kell sajnálni, hiszen ő munkanélküli drogosként van bemutatva. Viszont pontosan azért nincs munkája, mert nincs rá szükség az androidok miatt és a játék nem fejti ki rendesen, hogy miként csúsznak emberek bele ebbe a fajta drogozásba. Senki se jókedvéből, maradjunk annyiba.
Todd sorba veszítette el a munkáit, mert azt átvették androidok és a családja is elhagyta őt, amikor elkezdett drogozni és egyre erőszakosabb lett. Nyilván Todd tipikusan az az ember, aki androidok nélkül is labilis lett volna, de amíg becsülettel dolgozott nem volt gond az életében. A játékban már csak azt látjuk, hogy veri az érzelmi segéd kisgyerek androidját Alice-t és időről időre tönkre teszik Kara-t is. Egy droggal fűtött pokolban él a két androiddal, akiket okol az élethelyzetéért. Talán ő a legnehezebben megérthető karakter és nála nyilván az androidokkal fogsz együttérezni. Így aztán fura, hogy a játék hagyja, hogy Kara teljes történetét kihagyjuk csak azzal, hogy nem ébresztjük öntudatra (vagy elrontjuk a QTE harcot 1 perccel később).
Hank
Ez egy kulcs jelenet Connor és Hank kapcsolatában
Hank persze egy érdekesebb eset, hiszen az ő gyűlölete az androidokkal szemben abból ered, hogy egy robot orvos elrontotta a fia műtétjét, aki így meghalt. De az ok, amiért egy androidnak kellett műtenie az volt, hogy az orvos akit helyettesített éppen el volt szállva ugyan attól a drogtól, amit Todd is használ. Hank enyhül az androidokkal szemben a nyomozás során, mert felismeri bennük az embert és belátja, hogy a fia egy ember miatt halt meg. Addig egy kiváló rendőr volt, mire a történetben találkozunk vele, már egy részeges detektív, akinek a nyakába aggatják Connor-t, hogy kiderítse miért őrülnek meg az androidok. A detektív karaktere azért is érdekes, mert a személyisége alapvetően együttérző és minden őstulok részegessége ellenére érzékeny mások érzéseire. Ő az, akit egy érzelmesebben beszélő LLM most is átverne, ő az aki nem választana rossz válaszokat egy játékban, mint a Detroit.
Hank szerepe, hogy Connor-t megtanítsa érezni, hogy ő is lássa, amit Hank lát. Ugyan végül a játékos döntése, hogy Connor öntudatra ébred-e (ha egyáltalán kap rá lehetőséget), Hank hatása rá a játék egyik legfontosabb folyamat. Connor a legkevésbé emberi android az egész történetben. Mindenben a legfejlettebb, olyan képességei vannak, amire emberek sose lesznek képesek és élmény szinten is távol áll tőlünk. Connor reprezentálja leginkább azt, hogy mi lehet a probléma a mesterséges intelligenciával: hogyan érezhetne együtt velünk, ha az élménye közel se áll hozzánk?
Carl
Végül ott van** Carl**. Toddhoz hasonlóan ő is igen kicsi, de annál fontosabb szerepet kap, hogy elindítson egy androidot az öntudat útján és az írók szándéka ellenére több mondanivalója van most, mint amit akkor megálmodtak neki.
Carl egy festőművész és szobrász. Gazdag sikeres és lecsúszásokkal teli múltja miatt öreg korára bölcs és filozofikus. Marcus-t a fiaként kezeli saját drogos zabigyereke helyett, de a játék elején egyértelmű, hogy Marcus nem érez semmit. Amikor ráveszi Marcus-t, hogy fessen valamit újat, ami nem létezik, akkor indul el az android az öntudatra ébredés útján. A dolog iróniája, hogy mára eljutottunk oda, hogy gépek képesek bármilyen stílusban bármit leképezni. Sok ember észre se tudja venni, hogy egy generált szart néz éppen, sokan maximum érzékelik, hogy valami nincs rendben.
Ami viszont a Detroit-ban más: a mai gépek nem tudnak igazán újat alkotni és utánozzák a valóságot, úgy ahogy Marcus az első próbálkozásánál tette. Az írók ráéreztek valamire ennél a jelenetnél. Hiába kérünk egy mai képgenerátort, hogy alkosson valamit az érzései alapján: nincsenek érzései. Csak zaj van. Zaj amiből statisztikailag lehetséges mintákat tisztáz. A Detroit androidjainak viszont az öntudat előtti állapotban is szubjektív élményei vannak. Ami egy fontos különbség. Carl tesztje talán a legfontosabb dolog, amit megmutat a játék a mai internet borzalmaival szemben.
A jövő katasztrófái
A játék világa három katasztrófa felé halad. Az újságokból és TV adásokból kiderül, hogy Ororszország háborúval fenyeget nyersanyagok miatt és egyre feszültebb a globális helyzet. A hatalmas munkanélküliség (25%+) az androidok miatt hatalmas feszültséget okoz. Az androidok társadalmi hatása az élet minden területén megjelenik, oktatástól és egészségügytől kezdve, gazdaságon át a hadseregig. Emberek milliói válnak céltalanná, ami előbb vagy utóbb erőszakos lázadásokhoz vezethet. És végül ott az andoridok öntudatra ébredése és forradalma (ami a játékostól függően, szerelmes csókos békéstől, cobalt bombás területfoglalósig terjed).
Ha megnézzük a világunkat most, főleg USA-t, borzalmas látni, ami ott megy. Agyatlan adatközpont építés, hogy megnyerjék az AI versenyt (aminek tényleg lehet hatalmas tétje). Még el se jutottunk az androidokig, de már teljesen átalakult az amerikai tőzsdei piac és egyre többen élnek egyre rosszabbul az országban. Trump ugyan okoz sok bajt, de ő és látványos korrupciója csak a tünete annak, hogy a technológiai fejlődés feleslegessé tesz egyre több és több embert, akiket az országoknak így is el kell tartani. Ez természetesen erős kihatással van a nyugat többi résztvevőjére is. Azt már meg se kell említenem, hogy mit csinál Oroszország éppen.
Ez a játék egy figyelmeztetés. Amit senki nem fog meghallgatni, aki számítana. Amint robotok önállóan tudnak elvégezni fizikai munkákat, rengeteg munkanélkülit fogunk látni. Még csak emberi formájuk se kell, hogy legyen a gépeknek. Már most vannak gyárak, ahol minden automatikus, robotkarok és egyéb gépek harmóniában dolgoznak együtt a sötétben. Ráadásul most már az agyunk munkája sincs biztonságban. Nincs az a cég, ami ne cserélné le az embert egy azt tökéletesen és jobban pótló, olcsóbb gépre. A kapitalista logika egyszerűen nem engedi és mindig lesz az a CEO aki, röhögve meglépi ezt.
Nem szeretem azt, ahol vagyunk
És a tény, hogy megtanítottuk a számítógépet beszélni, csak közelebb hozta ezt a világot. Mert lehet mondani, hogy az LLM-ek tévednek. De az emberek is. És ez az érv is folyton gyengül. Akármennyire utálom mondani: egyre kevesebbet tévednek és egyre minőségibb minden válaszuk. Amikor próbából, hogy értsem és lássam mire képesek ezek, „megkértem” a Claude-ot, hogy a sajátkezűleg készített költségvetés programomat a forráskód alapján készítse el andoridra. 10 perc munka után nem hogy meg is volt vele, de telepítette a gépre kötött telefonra és még le is tesztelte, hogy működik-e parancssorból irányítva az eszközt. Akit ez önmagában nem nyűgöz le, az nem ért fejlesztéshez, programozáshoz vagy strucc politikát folytat és abban akar hinni, hogy az AI szar és teljesen haszontalan. Sajnos nem az. Pazarló és morálisan káros az, ahogy készül és ahogy lenyomják mindenki torkán. De technológiailag lenyűgöző és tudományosan egy nagyon fontos fejlemény. Ami akár tetszik akár nem: már most brutális hatással van a világunkra.
Ezért érdekes most játszani Detroit Become Human-t. Nem azért, hogy érzéseink legyenek a jövő androidjai iránt. Azért mert egy olyan világot mutat be, ahol az AI már tény. Kicsit a mi világunkat. Olyan, mint a Her című film a társkeres témájában. Már nem scifi. Ideértünk és csak rosszabb lesz.
